Első fejezet: Dün Mir várkastélya

A Kapitány szerint első feladatom a Tűzlovaggá válás útján, hogy eljutok Dün Mir föld alatti várkastélyába, ott pedig megkeresem Horrendous várurat és eltanulom tőle a mesterséget; ez rejti magában rejti túlélésem kulcsát. Be kell jutnom a várba, meg kell találnom az Akadémiát és fel kell készülnöm életem legnagyobb próbatételére: a Vesszőfutásra, melyet a gyenge újoncok eddig sem voltak képesek teljesíteni.

Északnak indulva Raag Fenton szerény portékáját kínálja, melyből még nem vásárolhatunk, majd távolabb, Dün Mir kapujában két lovag, Bruce és Rolfs fogad, üdvözletüket tolmácsolják és intenek a mágia használatától. A városba belépve az őrök éppen mágus kémet fogtak el, majd elvezették: elég furcsának tűnt számomra ez a közjáték. A lakók is tovább erősítették bennem azt az érzést, hogy a Galava mágusai és Dün Mir harcosai között komoly ellentétek feszülnek. A tavernában hírt szereztem arról, hogy az utóbbi napokban túl gyakoriak a műszaki problémák a városban és ezek orvoslását a vezetőmérnök már képtelen ellátni. A másik aktuális hír a Vesszőfutás próbájáról szólt, melyre a mai napon került sor: elhatároztam, én is teljesítem azt, amennyiben lehetőségem adódik rá. Körbenéztem az árusoknál, de kevéske pénzemet még nem akartam elkölteni. Egyelőre hiába is próbáltam bejutni a próbatételhez, nem rendelkeztem hivatalos engedéllyel, ezért nem jelentkezhettem rá. Segítségemre sietett azonban Gearhart, aki felajánlotta, hogy szól egy-két jó szót az érdekemben a szállásmesternél, ha az almásában garázdálkodó vad denevéreket és urchin-t elintézzük. Az oda vezető kovácsoltvas kaput nyitó rubin kulcsot pedig a markunkba nyomta. Először megmentettem a denevérektől üldözött két lányt, majd a kis barlang lakóját is ártalmatlanná tettem. Gearhart jutalma az ajánlólevél volt, tapasztalati pontjaim száma pedig 500-zal nőtt. A szállásmester megnyitotta előttem a kapukat, miközben 1000 tapasztalati pontot kaptam.

Második fejezet: a Vesszőfutás

A Kapitány mesélni kezdett: emlékeiből visszaidézte azt a napot, amikor Jandor, a fiatal, kicsit túlságosan magabiztos, de nagy jövő előtt álló harcos megállt a Vesszőfutás kapui előtt. Mosolyogva nézett rám és megbizonyosodva mondta, hogy a próbák majd embert faragnak belőlem. Horrendous várúr bizonyosan felfigyel majd rám, ha teljesítem a bent rám váró feladatokat: Tűzlovaggá válásom első lépcsőfoka a Vesszőfutás.

A tény, hogy Horrendous személyesen köszöntött és kívánt nekem jó szerencsét, külön örömmel töltött el. Az első próbatételek egyszerűnek bizonyultak, csapdákat kellett túlélnem, majd gyengébb ellenfeleket (pókok, urchin-ok, troll) elintéznem, amíg végül elérkeztem egy komolyabb csapdakomplexumhoz. Ezen túljutva megkaptam első különleges képességemet, az őrült rohamot - berserker charge - és teljesítettem is a Vesszőfutás kihívását. A szállásmester gratulációi után szomorúan mesélt tovább arról, hogy Gearhart-tal milyen szörnyű esemény történt; a gyorslift beragadt, a vezetőmérnök pedig a központi energia-ellátó teremben rekedt. Haladék nélkül a segítségére siettem hát, új társammal együtt. Nem mehettünk azonban soká kettesben, mert a kisegítő lift is meghibásodott és magamra maradtam: egyre mélyebbre haladtam lefelé, kerülgettem a tüskés csapdákat, csapkodtam pókokat-piócákat egyaránt. Délnyugat felé továbbhaladva összetalálkoztam egy skorpióval, akin végre kipróbáltam a rohamom: a főpróba igen meggyőzőre sikerült. Az ajtó mögött az eltűnt mérnök rejtőzött, kezembe ezüst kulcsot adott, mellyel körbe visszafutva ki tudom majd nyitni a zárt ajtót és kiszabadítom őt a szörnyek fogságából. Pókok és újabb skorpió őrizték a foglyot, no meg újabb zárt ajtó, melyet a ládában talált ezüst kulcs nyitott. Az ezermester Gearhart két gombbal működtette a lift vészkapcsolóját, így kettőnknek egyszerre kellett nyomnunk. A sikeres mentőakció 1500 tapasztalati ponttal gazdagított.

A Kapitány vészjósló arckifejezéssel nézett rám: a közeli Ix falucskáját urchin törzs szállta meg, a lakosságot terrorizálják, ráadásul egészen odáig merészkedtek, hogy ellopták Theogrin polgármester jogarát és a régi Temetőben telepedtek le. Horrendous korábban már elküldött egy Tűzlovagot a helyzet stabilizálására, aki azonban rejtélyes körülmények között eltűnt. A várúr választása most ránk esett, döntésében valószínűleg szerepet kapott a helyiek számára egyedi születési helyem, a Föld is. El kell jutnom a temetőbe, meg kell találnom a jogart és ki kell irtanom az urchin-okat, hogy írmagjuk se maradjon.

Maga a várúr bocsátott útnak, még egyszer ecsetelte előttem a faluban felmerült problémákat: útravalót is adott (csizmát, köpenyt, urchin tekercset és 300 aranyat), majd megkért, hogy szerezzem be azokat a felszereléseket, melyekre utam során még szükség lehet, aztán elengedett. Kirik külön felhívta figyelmemet az úton ólálkodó banditákra, majd nekivágtam. A barlangban először északi irányba indultam el, majd zsákutcába jutva délnek fordultam: a rám támadó trollok, denevérek és piócák nem jelentettek komolyabb kihívást. Szintlépéskor újabb képességre tettem szert, ezentúl már csatakiáltással - war cry - tudom elrémiszteni ellenfeleimet és megzavarni a mágusokat varázslás közben. A szabadba érkezve Brigadin, Kenneth és Lance szavai búcsúztattak a harcosok földjétől. A Keresztúthoz érve először délnek indultam, de Galava kastélya felé nem nyertem bebocsáttatást, majd nyugatra vettem az irányt, itt a Manna Bányákat találtam, végül pedig észak felé fordulva Ix-nek haladtam. Még nem tértem be azonnal a faluba, előtte délkeletnek haladva a tópartra mentem, ahol meggyilkolt halász mellett három banditát találtam, majd a többiek keresésére indultam, délnyugati irányba. A rablóbanda tanyája néhány házból állt, mindegyikbe ketten laktak, a központi épületet pedig még többen őrizték: a nagy boroshordó összetörése után a kínálkozó járatba leereszkedtem. Lent még két bandita, arany és vasöntetből készült kard várt. Északnak véve az irányt kikutattam a farkastanyákat, majd Horst és Janero üdvözlései után beléptem a település kapuján. Theogrin polgármester fogadott és arra kért, hogy a falutól keleti irányban található temetőbe siessek és tisztítsam azt meg az urchin-októl, majd hozzam neki vissza ellopott jogarát. A lakosokat felkavarta felfegyverzett személyem látványa, mindannyian azon a véleményen voltak, hogy veszélyes időket élnek mostanában, ha már a harcosok segítségét is igénybe kellett venniük. Cuccaimat legmegfelelőbb áron Belfor Byzanti vette meg, illetve itt vásároltam dobócsillagokat, hogy távolról is ellenfeleimre támadhassak. Útnak indulva a falu szélén Henrick, a bűbájos állított meg, 200 arany fejében az utamra elkísérő, elbájolt farkast ajánlott fel; nagylelkűségét kihasználva vettem is egyet. A hídon átérve északkeletre nagyméretű követ találtam, melyet odébbgörgetve titkos helyre mászhattam le: itt pókok támadtak meg, majd a lifttel feljutottam egy házba, ahol láda mélyén mérgezés ellen védő sisak és rubin kulcs lapult. A kulcs a belülről bezárt ajtót nyitotta. Szétnéztem a tisztáson, majd beléptem a Temetőbe. Az urchinokat gyors támadásokkal és sok futással intéztem el - kísérőm hathatós segítségével; a liftre lépve megérkeztem az első szintre. Északra rögtön zárt kaput találtam, meg kellett hát hozzá keresnem az arany kulcsot: először azonban végigverekedtem magam a kis szörnyek lakosztályain, akiknek hol pókok, hol skorpiók segítettek. A legszélső fekvésű észak-keleti szoba ládája bújtatta a zafír kulcsot, mely immár felnyitotta a középső szoba zárt ajtaját, ahol a ládákban turkálva némi arany és buzogány került elő. A továbbhaladás egyetlen útját gödör jelentette: nosza, beleugrottam hát! Lent három mágus urchin és nagyszámú testőrségük fogadott, először a varázstudókat intéztem el, csak utánuk fogtam hozzá a kődobálók levágásához. Végezvén mindent átnéztem, ládafiaként pedig megtaláltam Theogrin jogarát és a rubin kulcsot. Belül skorpiók vártak, aztán megtaláltam az ideküldött Tűzlovagot, aki éppen halálán volt. Még el tudta árulni nekem, hogy a kriptákat az urchin-oknál sokkal veszélyesebb lények lepték el, az élőhalottak, akik egy nő parancsainak engedelmeskedtek. Ezután kilehelte lelkét, a délnyugati falat áttörték a csontvázharcosok, én pedig tovább harcoltam a farkassal az oldalamon. Szegény ragadozót csúnyán elintézte a következő hullám, én bosszút esküdve rohantam aztán rájuk. Végül, egy északkeleti kriptában a vasrács mögött, rátaláltam az arany kulcsra, mellyel a kaput kinyitva visszatértem Ix-be. Theogrin kitörő lelkesedéssel fogadott, 500 aranyat adott jutalomba - plusz 1000 tapasztalati pontot is kaptam - és közölte az információt, mely szerint a Kapitány a falu bejáratánál vár: szereljem fel magam és találkozzak vele indulásra készen. Találkozásunkkor már harcosnak szólított, majd azonnal indulásra kért Valor Mezejére, ahol megtalálhatjuk azt, akit keresünk, aki a Temető békéjét feldúlta, Hecubah-t, a nekromata hölgyet.

A Kapitány elmondása szerint annak idején ezen a mezőn vívták meg ádáz küzdelmüket a nekromaták és a Jandor vezette emberek seregei. Sok embertársa halt meg a sorsdöntő csatában, de végül győzelmet arattak a Sötét Hadak felett. Itt találta meg a nagy harcos a csecsemőt, ki az északi átkozott népek vérét hordozta testében. Megmentette őt, ahelyett, hogy hagyta volna meghalni. Az ogrék nevelte leányt édes-gyermekének tekintette, mígnem néhány év múltán megszökött és örökre eltűnt. Mivel én vagyok az egyetlen lény e bolygón, akinek közeledtét Hecubah nem képes érzékelni, ezért engem szemelt ki erre a feladatra: alá kell merülnöm a kriptákba és kiderítenem, mi folyik ott.

Loproc igen jó felszereléseket árult, sokáig válogattam, okosan vásároltam, majd nekivágtam a kripták mélyén búvó veszedelem felfedésének. Az első szinten denevérek, szellemek és pókok nehezítették életemet - titkos járatot észak-keleti irányban fedeztem fel -, amíg a délnyugaton elhelyezett, továbbjutást jelentő liftet meg nem találtam: ekkor valami azonban azt súgta, hogy még ne ereszkedjek lejjebb. Igazam volt, mert a legjobban északra eső járatban aknára bukkantam, majd mély lélegzetet véve beleugrottam. Két csontváz - akik a széttört koporsókból rontottak rám - elintézése után ismét szintet léptem, ezúttal a lopakodás - tread lightly - képességgel gazdagodott repertoárom. Mostantól képes voltam csapdákon észrevétlenül átsurranni. A folyosó végén fekvő központi kőkoporsóból csontvázlovag bukkant elő, akinek legyőzése az őrült rohammal gyerekjáték volt: felszereltem magam pajzsával és az újabb aknába estem. Ezen a szinten rövid séta után elértem a központi terembe, ahonnan először nyugatra, majd ide visszatérve északra és csak legvégül keletre fordulva indultam tovább. Itt egy északi beugróban komoly sebzésre képes fejszét találtam, kezembe is vettem hát. Nagyobb kiterjedésű, kristályokkal teli terem következett, majd észrevettem, hogy a földön más, az eddigiektől eltérő minták találhatók: elővigyázatosan kikerültem hát. Igazam lett, ugyanis a rálépő csontvázat az égből lezuhanó ököl egy csapással agyonütötte. A nyugati járat végén található kapcsoló kiengedte a szobába szorult csontvázlovagot és társait, akikkel egyenként végeztem. Összefutottam Hecubah-val és hűséges nekromata csatlósával: az úrnő éppen zombikból szeretett volna újabb hadsereget toborozni, ám ez a kísérlete mérsékelt sikerrel járt. Amint észrevettek, előbbi a Gömbbel a kézben elmenekült, hátrahagyván segédjét, hogy végezzen velem. A varázslatokat pajzsom könnyen hárította, csak mozdulatlanul kellett maradnom, majd három jól sikerült őrült rohammal végleg a másvilágra segítettem ellenfelemet - jutalmam 844 tapasztalati pont volt. A következő szintre leesve a ládában talált egyes szintű tűzvarázzsal megáldott buzogány kellett ahhoz, hogy az élőhalottakkal végleg leszámoljak: ezek a kreatúrák ugyanis a fizikai megsemmisülés szintjére csak akkor jutnak el, ha elégnek. Észak felé mentem tovább, majd hamarosan visszatérhettem kiindulási pontomhoz, azaz az egész szint egyre inkább emlékeztetett labirintusra, mint kriptára. Rövid keringés után megtaláltam az ezüst kulcsot, mellyel dél-keleten a délre néző ajtót nyitottam ki. Bent rátaláltam az arany kulcsra, melyet használva tovább tudtam haladni dél felé. Az újabb, egyre nagyobb hullámban érkező zombik is a tűz martalékává estek. Még egy szinttel lejjebb jutottam a tűzcsapda hatástalanítása után, ahol a Kripta Barbár Őre várt rám. Ez a harc nem volt sokkal keményebb az eddigieknél, ellenfelem legyőzésével 1051 tapasztalati ponttal lettem gazdagabb. Ezután egyszerűen csak haladtam előre a következő szinten, egészen addig, amíg egy keresztúthoz nem értem: a déli elágazás csapdákkal teletűzdelt szobába vezetett, melynek legvégében ott lapult a rubin kulcs. Sikerült a zárt ajtót kinyitnom, majd a sorozatos csapdákat átugranom. Ezután elektromosság ellen védelmet nyújtó páncél darabjait (kézvédő, sisak) szereztem meg, majd elértem az X-kel díszített terembe. Minden a tökéletes koncentráláson múlott: a mozdulatsort már átgondoltam, majd amikor nekilendültem, még egyszer átfutott a fejemen, hogy most nagyon nagyot és pontosan kell ugranom. Nem sikerült, lezuhantam. Lent először kiirtottam minden csontvázat, majd üzembe helyeztem a liftet és följöttem. Tévedésből az ellenkező irányba indultam el, ahol először megszabadultam a rám rontó csontvázlovagtól, a kapott tapasztalati pontok segítségével pedig szintet léptem. Újabb különleges képességem a farkas szeme - eye of the wolf -, mely segítségével a mágusok többé nem képesek láthatatlanná válni előttem és a sötét, fény nem világította helyeket is belátom. Visszatértem az X-ekhez, most végre sikeresen ugrottam át a veszélyes terepet, felvettem a vas sodronyinget, majd visszafelé is hasonlóan cselekedtem. A lépcsőn lefelé azon tűnődtem, vajon kivel találkozom majd a kripta legvégén. Lent először észak, majd dél, és csak végül meneteltem kelet felé. Az ajtón az állt: a Lelkek Őrzője, felvettem hát legjobb minőségű, lehetőleg elektromosság ellen védelmet nyújtó felszereléseimet és beléptem a terembe. Sajnos ez a csata is könnyebb volt az általam vártnál, elsőként a farkas szemeit, majd a csatakiáltást, végül pedig az őrült rohamot hívtam segítségül. Három sikeres kombináció végén ellenfelem holtan nyúlt el, én összesen 1476 tapasztalati pontot gyűjtöttem össze. Felléptem a következő liftre és végre ismét a szabad levegő friss, zamatos illatát szívhattam magamba!

A Kapitány és egy asszony, Ingrid futottak felém: Brin falucskát ogrék támadták meg, sok szűzlányt magukkal vittek táborukba, többek közt az asszony lányát is. Még azelőtt kell kiszabadítanom őket, mielőtt az ogrék megennék szerencsétlen teremtéseket! Feladatom, mint élenjáró Tűzlovag-tanoncnak, hogy bejussak Grok Torr-ba, az ogrék falujába és élve, egészségesen visszahozzam az elrabolt leánygyermekeket.

Az úton, a híd előtt Ilwin és társa állt, akik tudomásomra hozták az ogrék támadását, informáltak a cigány árus, Loproc falucskában létéről és kértek, hogy amennyiben arra lehetőségem adódik, akkor csaljak feléjük ogrékat, kifennék rajtuk ellustult kardjaikat. A faluba belépve a főtéren segítettem az ogrék legyőzésében, majd a kertben ólálkodót is megöltem, így hozva nyugalmat a porig rombolt településre. Matilda házába belépve az asszony megkért, hogy hozzam vissza édesapja köpönyegét, melyet a dokkok felé tartó ogrék vittek magukkal, különben az apja összetörne, ha megtudná, hogy kedvenc ruhadarabját ellopták. Elvállaltam hát, hogy segítek. Előtte azonban ablakon bekukucskálva észrevettem egy arany kulcsot, addig nyújtózkodtam, amíg benyúlva sikerült kihalásznom, a bent lévő láda pedig pajzsot rejtett. A három tolvaj ogre legyőzése pofonegyszerű volt, felvettem a keresett tárgyat és visszatértem vele Matildához. Jutalmamul 250 aranyat és ugyanennyi tapasztalati pontot kaptam. Ezután mindent használhatatlan felszerelést eladtam a kocsmában, ugyanitt megjavíttattam a sérült cuccaimat, Loproc-nál vásároltam egy kegyetlenül erős fejszét és nekivágtam az útnak. A barlangban csak pókok törtek rám, aztán az erdős részen már ogrékkal találkoztam, csapatostul jöttek, de így sem tudtak megszorítani, majd lassacskán elérkeztem Grok Torr kapujához. Mivel ezt zárva találtam, keresni kezdtem, délen semmilyen lehetőséget nem találtam, északra indultam hát, itt kis barlangnyílás pislákolt, belül pedig lyukat találtam. Más választásom nem lévén, beleugrottam hát. Végigkövetve a járat vonalát fokozatosan semmisítettem meg a támadó denevéreket, pókokat, piócákat és fekete medvéket, majd a kapcsolót meghúzva továbbhaladtam a keletkezett résen. A következő keresztúton észak felé haladva mintegy 6-7 skorpió esett a nyakamba. Eltekintve a mérgezésüktől nem jelentettek rám komolyabb veszélyt: ládát őriztek tűzvédelemmel megáldott pajzzsal és gyógyításra képes köpönyeggel. Visszatérve utamat délre folytattam, ahol végül egy csapdákkal telerakott szoba közepén ogre tekercset találtam. Most már csak kelet felé haladhattam, itt két szoba éktelenkedett, mindkettőben egy-egy kapcsolóval, melyeket meghúzva az addig lezárt járat megnyílt előttem. Alig néhány lépést tehettem előre, amint a járat bezárult mögöttem, oldalt leomlottak a falak és a mozgásba lendült lifteken keresztül csak úgy özönlötték el a szintet az ogre hölgyek: leugrottam, lent hatalmas fogócska vette kezdetét, mintegy tizen kergettek egyszerre; az őrült rohammal sikerült egyesével leszedni üldözőimet, egészen addig, amíg teljesen el nem fogytak. Ekkor mindent átkutattam, majd meghúztam a középen árválkodó kapcsolót és felmentem az egyik lifttel. Következett a cellás rész, majd végre felértem az ogrék központi telepéhez. Még kettejük megölése következett, majd ismét szintet léptem, megkaptam a szigonyozás képességét - harpoon -, mellyel a távol álló ellenséget megcélozva azt magamhoz tudom rántani, hogy a számomra előnyösebb közelharcra kerüljön sor. A törzsfőnök sátrába érve az ogre lord példás büntetést emlegetett: sajnos, ő kapta ezt meg tőlem, méghozzá elég könnyen adta magát. Csatlósai hasonlóképpen végezték. A zafír kulcsot felszedve végre bejutottam a település következő részébe: már csak lépésekre voltam az elrabolt, majd bezárt lányoktól. Meghúztam a ház tövében álló kapcsolót és kinyílt a foglyokat fogva tartó kalitka ajtaja. Most már csak a külső kaput kellett kinyitnom a kis házban talált kapcsolóval, aztán pedig visszavezetni a lányokat Brin falucskába. Ingrid jutalma nem maradhatott el: 500 aranyat kaptam és 1000 tapasztalati pontot.

A Kapitány bizalma jeléül elárulta nekem valódi mivoltát: nem más ő, mint Jandor, a legendás harcos, aki annak idején Valor mezejére vezette Nox hős katonáit, hogy a gonosz nekromatákat önfeláldozó küzdelemben verjék meg. Hecubah-t csak egy módon lehet megállítani, ha újból sikerül összeállítanunk a Feledés Pálcáját, melyet régebben mostani kísérőnk és jóakarónk szedett alkotóelemeire a benne rejlő túlságosan is nagy erő miatt. Elsőként Horrendous Csatabárdját kell megszereznünk, azaz Dün Mir erődjébe kell mennünk, mesterünkhöz és tanítónkhoz.

Az út közepén sebesült katona, Bauer feküdt: a nekromaták megtámadták Dün Mir városát, azonnal oda kellett hát sietnem! A híd előtt komolyabb sereg támadott meg, egyedül csak arra kellett vigyáznom, nehogy a fortyogó lávában végezzem egy rosszul sikerült roham végén. A városba érve Rolfs lovag máris jelezte, hogy nekem a várkastélyba kell mennem jelentést adni. Stone is figyelmeztető üzenetet adott át, egyre inkább kezdtem megijedni, mi történhetett itt távollétem alatt. Sikeres akciót vezettem a megtisztításért, minden ellenfelet megvertem, hála három kísérőmnek. Nagy meglepetés ért viszont Bull Byzanti boltjában, ahol a felvásárlási árak hihetetlen mértékben lezuhantak a háború miatt, így szinte semmit nem kaptam a jobbnál jobb eladandó áruimért. Javítási munkálatok végén végre beléptem a várkastélyba: már az ajtóban két lovag, Mallory és Rogan csatlakozott hozzám. A láva dél-keleti szélén állva találtam rá David-ra, aki szintén elkísért utamra. A belső termekben megtaláltam még Taylor-t és Khanh-t, így már hatan kutattuk ki a földszintet, majd az alagsort, végül az első emeletet. Itt egy északi szobában rubin kulcsot találtam, bár titkos átjáróval kulcs nélkül is be lehetett jutni az ajtó mellett. Majd pedig kezembe akadt a zafír kulcs, mellyel be tudtam jutni Horrendous tróntermébe. A várúr magabiztosan közli velem, hogy Hecubah-val ő maga fog szembeszállni, méghozzá egy-az-egyben harc lesz kettőjük között. Mintha mi sem lenne természetesebb, megjelenik az emlegetett hölgy és némi gunyoros élcelődés után véget vet a legelszántabb harcos és kísérete életének. Segítője felveszi a Csatabárdot, majd fenyegetőzve távozik. Horrendous haldoklik, fohászt intéz hozzánk, melynek értelmében csak bennünk bízik, hogy meg tudjuk állítani Hecubah-t. Eztán belehal sérüléseibe. Felszereltem magam a vadonatúj páncélokkal-vértekkel, végeztem az ellenfeleimmel, átugrottam az árkokat, felvettem a sodronyinget, majd csak ezután estem le. A csontvázlovagokat levágva haladtam végig a folyosón, majd a hordóban talált ezüst kulcsot a zárba illesztettem: elkaptam hát a menekülő nekromatát, kinek halálakor 597 tapasztalati pont gazdagított, és a Csatabárd az enyém lett.

Jandor jótanácsait követve mindig nagyon kell majd arra figyelnem, hogy ki van éppen mögöttem, hiszen a mágusoknak pajzsom védelme nélkül kitűnő célpontnak számítok. Komoly félelemmel a bensőmben vágtam neki a várárkon keresztül vezető függőhídnak. Az utcán máris provokációnak voltam kitéve: Daniel rohant oda hozzám, gúnyos megjegyzésekkel illetett, majd ütögetni kezdett. Ezt nem hagyhattam annyiban, visszacsaptam a kardlappal, ő csak erre várhatott, mert elszaladt és két perc múlva máris megjelent a börtönőr társaságában, aki arra kért, hogy kövessem. A vád ellenem az „ártatlan” városlakó elleni fizikai provokáció volt. Nem tehettem mást, beleegyeztem, így elvezettek egy üres cellába. Kilátásaim nem tűntek túl rózsásnak, hiszen egy-két hetet pláne nem, de órákat sem vesztegethetek hiába! A szomszéd cellából átszólt Morgan Lightfingers: ha odébbtolom az ágyat, akkor alatta titkos menekülési útvonalat találok. Ő volt az, aki a múltkori raboskodása alatt kiásta azt, azonban szerencsétlenségére most másik cellába zárták. Megszöktem hát a járaton keresztül, ahol találkoztam Mick-kel. Ez a figura Morgan munkatársa, csempészárukkal foglalkoznak, mára is várnak egy szállítmányt; a probléma csak az, hogy a tettestárs a börtönben kuksol. Felajánlott részemre egy jó minőségű, megáldott pajzsot, ha kiszabadítom társát a börtönből. Kicsit furán éreztem magam, de jól esett a bizalma, ezért kaptam az alkalmon, visszamentem a börtönhöz, az őr lakosztályában megtaláltam az arany kulcsot, kinyitottam a cellát, és titkos járaton át távoztunk erről a kevéssé otthonos helyről. Nagyon megörült a szabadságnak, adott is nekem egy zafír kulcsot, mely az Illúzió Tornyának kapuját nyitja - mellesleg 500 tapasztalati ponttal is gazdagodtam -, Mick pedig átadta az ígért pajzsot. Az utcákon óvatosan közlekedtem, nem volt szükségem újabb atrocitásra, egy megértő boltost kerestem, akinek viszonylag jó pénzért eladhatom súlyos felszereléseimet. Bright Blades boltját megfelelőnek találtam, mindent eladtam neki, amit feleslegesen cipeltem. Az egyik ajtó ezüst kulccsal nyílt, melyet sehol nem találtam, fogtam hát, megszigonyoztam a bent szaladgáló embert, kinek a zsebében - mint az utóbb kiderült - ott lapult az ezüst kulcs. Bent nagyon jó minőségű dobócsillagokat és sisakot találtam. Az árusoktól vásároltam még egy-két dolgot, majd a kulccsal felnyitottam a kaput és némileg feszengve ugyan, de beléptem az Illúzió Tornyába. Az első szinten dél-kelet felé elindulva először csak tanoncokkal találkoztam, bár igen nagy számban, aztán megleltem a délen fekvő, kulcsra zárt lépcsőfeljárót is. A rubin kulcs egy északi teremben volt, két tűzlabdát dobáló mágus védte. Egyelőre kiválóan tudtam előre haladni a csatakiáltás és az őrült roham kombinációjával. Találkoztam még íjazó, gépszerű lényekkel és mesterükkel is - keleti terem -, elég súlyosan megsebesítettek. Körbeérve elérkeztem a gyakorlatozó mágusok terméhez: itt mester és tanítványai próbálkoztak záróvizsgázni rajtam, igen mérsékelt sikerrel. Blades boltjában mindent eladtam, megjavíttattam a szükséges cuccokat, majd felmentem a második emeletre, ahol elméletileg „előrehaladott láthatatlanság” vár. Itt tűzlabdák elöl kellett manővereznem és nagy hasznát vettem a farkas szemének is. A négy, egymás mellett álló manna-oszlopos teremben találtam meg az ezüst kulcsot, mely az északi, zárt vaskaput nyitotta meg. A nagyteremből egyesével csaltam ki az egyedül védtelen mágusokat, majd felszedtem cuccaikat és továbbhaladtam. Utoljára még ki kellett kapcsolnom a védelmi sugarakat, aztán végre a következő emeletre vezető lépcsőt céloztam meg: „viccelődés az elektromossággal”, ez meg vajon mit jelenthet? Elég sok mágussal futottam össze, de sikerült megbontani az egységüket, végül a raktárhelyiségekben - nyugati oldal - szereztem felszerelést (többek között ezüst mellvértet!) és fújtam ki magam kicsit. További utam teleportkapun keresztül vezetett, mely után őrjítő futkározás vette kezdetét, hiszen igen kis mozgásteret kaptam csak, és a mintegy 3-4 tűzmágus komoly munkára késztetett. Eztán két mágus sikeresen lépett meg előlem a következő teleporton át, én pedig utánuk vetettem magam. A Misztikus Csoda Múzeumába megérkezve tűzlabdákat köpő pálcára és elektromosság ellen védő mellvértre akadtam. Az itt tanyázó mágusokat könnyed, „szégyen-a-futás-de-hasznos” taktikával intéztem el. Következhetett a „teleportok és kávéház” szintje. Itt a következő taktika vált be: beálltam az ajtó mögé, kirohantam és visszaszaladtam, aki belépett, azt azonnal megállítottam az őrült rohammal, majd fedezékbe iszkoltam. Szépen, türelmesen morzsoltam fel a tűzlabdát dobáló mágusokat, majd felszedtem cuccaikat. A három teleport segítségével mindenhova eljutottam és meghúztam a kapcsolókat, melyek a központi kaput védő rácsokat engedték le: beléptem hát rajta. Most egészen szűk téren kellett két, tűzlabdákat egyfolytában hajigáló mágus ellen harcolnom, szerintem csak rutinomnak és sok szerencsének köszönhettem, hogy ezt egyáltalán túléltem. Két kapu, a nyugati végén arany kulcs, a keleti ládájában pedig zafír kulcs lapult. Mindkettőt felhasználva léptem a következő erőpróba helyszínére: itt termenként két-két mágus lépett a színre, majd erőlködésem gyümölcseként rubin kulcsot találtam az egyik terem észak-keleti sarkában lévő ládában. A kinyitott ajtó után, a lépcsőfeljáróban „Nox Szíve” tábla várt, megörültem hát és felsettenkedtem az emeletre. Itt két, igencsak erős mágus várt, ám a csalogatós taktika ellenük is meghozta a győzelmet. Továbbhaladva csapdák és csapdák vártak mindenfelé, ügyesen kellett hát lépkednem-ugrálnom. Újabb mágusok következtek, de ők már nagyon erősek voltak, ráadásul elcsalni sem lehetett őket: csak rettenetesen kemény csatában tudtam győzedelmeskedni - a mesterszintű mágus legyőzése 2000 tapasztalati pontot jelentett. A rejtekajtó mögötti lábában rubin kulcs lapult. Nox Szívét a három padlóba rejtett kapcsoló együttes lenyomásával tudtam magamhoz venni, majd haladéktalanul Horrendous Csatabárdjára illesztettem.

Ix Templomában kell megkeresnem a Szörnyet, melyet csak és kizárólag a Csatabárdra tud rátekeredni, mert minden más fémet érintve az azonnal megsemmisül. Ha feladatom sikerül, akkor elkészül végre a Felejtés Pálcája. Jandor egészen Ix határáig elvitt léghajójával, majd utolsó jó tanácsként javasolta, hogy először keressem meg Aldwyn bűbájos-nagymestert, aki hasznos útravalóval lát majd el.

Lehetőleg vásároljuk meg a mérgezés ellen védelmet nyújtó felszereléseket, adjuk el azokat, melyeket nem akarunk használni, majd induljunk el keleti irányba, a folyón keresztül, látogassuk meg Aldwyn bűbájost. Zafír kulcsot ajándékozott nekem, mely megnyitotta a Templomba vezető utat, ahol a papok, mélyen a szentélybe zárva őrizték a Szörnyet. A rövid barlangrészben három grizzly rontott rám, majd a szabad ég alá kiérve néhány farkas ostromolt meg. A Templom bejárata lankás, földfelszín alá vezető lépcső után következett: bent meleg szavakkal és bátorító mondatokkal pap fogadott, aki azonnali továbbhaladásra sarkallt. Elsőként nagyméretű követ kell végiggörgetnünk a szűk folyosón, ahol könnyen gödörbe eshetünk: amennyiben ez megtörténik, ne ijedjünk meg, hanem a pókokat és skorpiókat megölve a nyugatra lévő lifttel jöjjünk vissza és gurigassuk tovább azt. Végre elérünk egy termet, itt elsőként vizsgáljuk meg az északra vezető járatot: ugráljuk át a csapdákat, majd a ránk törő robbantókat próbáljuk még idő előtt dobócsillaggal hatástalanítani. Jutalmunk a terem közepén elterülő arany kulcs. Leérve elérkeztem a mágikus körökhöz, ahol mindig annyiszor megjelent a közepükön egy-egy, véletlenszerűen megidézett lény, amennyiszer a kör közepe világos fényárban úszott. Elég könnyen haladtam tova, bár komoly, nagy sebzésű és erős, pókszerű lény is rám támadt. Egy helyen követ kellett gurítani, hogy titkos odúba férkőzhessek. Visszatértem egy szinttel feljebb, ahol rácsos ablakon keresztül gusztustalan, lebegő lényt vettem észre. Végre felhasználtam a nálam lévő kulcsot; megint sziklagörgetést végeztem, de valami nem igazán mehet nekem ebben, mert ismét leestem. Lent elintéztem minden pokolfajzatot, majd feljőve immáron a két szemmel - beholder - is végeztem, hogy aztán ismét gurigázzak, amíg egy lyukig el nem értem. Más választásom nem lévén, beleugrottam hát, először nyugati irányba fordulva a legmesszebb eső teremben ezüst csizmákat találtam, majd a csapdákon átugrálva újabb két szemet győztem le. Ismét világító körökhöz érkeztem el, de a feladatomat nehezítették a mérges gázt a legkisebb érintésre is magukból okádó pöffeteg növények. Először dél felé mentem, majd a zsákutcába érve északnak fordultam, ahol a járat végén kétszárnyú ajtó várt. A csapdákat átugorva nyugaton ezüst lábvértet találtam, majd visszafelé ugorva elnéztem a leszakadó padlót és leestem: két skorpió után feljutottam, ahol keletre fordulva rohantam tovább. Világító körök, majd ismét szűkebb folyosók váltották egymást, utamat előbb északnak vettem, itt újra követ kellett löködnöm. Dél felé ládának álcázott mimic-ek és ezüst kulcs várt, ez utóbbit gyorsan fel is használtam a bezárt ajtó felnyitására. Az első adandó alkalommal ismét délnek fordultam, ahol ezüst mellvért várt. Zsákutcába jutottam, tehát visszamentem az elágazás elejéhez és a másik irányba mentem tovább. Újból világító körök következtek, szemekkel és álcázott ládákkal megfűszerezve, amikor végre újabb ajtóhoz értem. Bementem, majd az északra vezető folyosókat és termeket vizsgáltam végig: aranyon kívül nem találtam semmi említésre méltót. Elindultam hát dél felé; a folyosón ólálkodó csapda a szemem láttára szó szerint kivégzett egy grizzlyt. Én ügyesen átfutottam rajta, majd a bezárt állatokat intéztem el, aztán megint a sugarakat kerülgettem. Egyszer csak megérkeztem a barlangban folyó búvópatakhoz. Néhányszor átkelve a folyam felett megérkeztem egy nagyobb terembe, mögöttem bezárult az ajtó, majd két bűbájos egy-egy kőgólemet idézett meg, melyek rám rontottak. A legjobb fegyvernek ellenük - lassúságuk miatt - a dobócsillag bizonyult. Miután darabjaikra estek (1439 tapasztalati pont), végre megpillantottam a Szörnyet. Amint közelebb léptem hozzá, az rácsavarodott a Csatabárdra. A barlangból kimászva tértem vissza Ix-be, majd pedig jelentkeztem a falucska határában álldogáló Jandor-nál.

Jandor szerint Hecubah főhadiszállásához csak a Komor Mocsáron keresztül vezet az út, ahol kihívások egész sora vár rám. Útközben meg kell találnom Aldwyn bűbájos-mester testvérét, Mordwyn-t, aki majd utánpótlással lát el bennünket. Segítségével hátulról sikerül megtámadnunk a nekromata úrnőt és seregeit, onnan, ahonnan nem számít támadásra. Utam során azonban elővigyázatosnak kell lennem, főképpen az ide kihelyezett ogre előörs miatt. Még egy tanács: utolsó esélyem felszerelések vásárlására a Halottak Birodalma előtt álló bazár lesz.

Elindulásom után nem sokkal máris húsevő növényeket láttam, majd árnyembereket, aztán pedig zombik és mutáns zombik törtek elő rejtett fal mögül: ez utóbbi csapat hosszú, tűzvarázzsal megáldott ezüst kardot védett. Felvettem a földről új szerzeményem, másik kezembe mérgezés és elektromosság ellen védő pajzsot vettem, és továbbindultam a sötét, dohos, büdös mocsárban. Az elágazásnál előbb nyugatra haladtam, itt fura szerzettel találkoztam, elektromos elemnek neveztem el, igen sok életponttal rendelkezik, és rettenetesen erős varázslata van. Aztán leereszkedtem a mélybe, ahol végül egy jó minőségű sisakot leltem. Visszatérve a helyes útra szétrobbant mellettem a fal és csontvázlovag zombihaddal zúdult a résen át a nyakamba. Eljutottam egy kunyhóba, mely mögött találtam gonosz tündét is, gyorsan levágtam hát. Újabb elemmel kerültem összetűzésbe, aztán pedig még kettővel. Nyugatra indulva teljes sötétségbe burkolózott a táj, egyszerre le is estem egy gödörbe, majd felküzdöttem magam. Visszafordultam, majd amikor nyíltabb terepre értem hirtelen bezárult mögöttem és előttem a mocsár, húsevő növények kaffogtak felém, két gonosz tünde pedig varázsokat szórt rám. Miután kiszabadultam a szorításból, kapun átlépve Mordwyn köszöntött és házába invitált. Bent átnyújtotta nekem Jandor mágikus mellvértjét és sisakját, Nox két legritkább kincsét. Kicsit megkoptak már, pont rám is illettek, de most még csak batyum mélyére süllyesztettem őket. Megköszöntem a szíves vendéglátást, majd távoztam a háztól keleti irányba eső kapun keresztül. Láttam a jelet a földön, mégsem voltam elég gyors, hogy reagáljak rá, így leestem a csapdába: lent mókásan egyszerű küzdelmek közben sikerült néhány használható tárgyat a puttonyomba raknom, majd feljöttem egy titkos kriptába. Nyugatra kinéztem a temetőbe, itt dugig volt minden a legfurább szörnyekkel-kreatúrákkal: nehéz és véres harcok árán vágtam magam keresztül rajtuk. Keresgélésem eredménye egy, tűzrúnákkal ellátott kétkezes ezüst kard volt, mely egy koporsó mélyén lapult. Ezzel a karddal aztán gyerekjátékká vált az ellenfelek aprítása, mind sebessége, mind sebzése messze felülmúlt mindent, amit a halottak hadai el tudtak viselni. Dél felé haladtam, de a sötétség miatt semmit sem láttam előre, ezért megint csapdába estem, lentről csak az ogrék faluján keresztül vezetett ki az út. Lent először megtaláltam az ezüst kulcsot, felmentem, mindenkivel végeztem, majd az arany kulcsot használva kiszabadítottam Aidan-t - 1000 tapasztalati pont -, a mágust, aki hálájának jeléül megígérte, hogy elkísér az ogrék előőrséig. Észak-keleti irányban haladva elérkeztem Bayou Byzanti boltjába: dobócsillagokat és tekercseket vásároltam, majd tovább indultam északra. Élőhalottak lelkes csapata borította rám a „falat”, velük végezvén csodás buzogányt találtam a mélyedésben. Pár lépés után máris nagyon kellemetlen ellenfelekbe ütköztem: elemekbe, egyszerre háromba, ráadásul alighogy leráztam őket, máris nekromata varázstudó tört rám, kinek mániája a zombik megidézése volt. Higgadt fejjel és Aidan közreműködésével azonban legyőztem őt. Újból három elem állta utam, de a vásárolt dobócsillagok megtették hatásukat. Végre elértük az ogrék előőrsét, Aidan-nak megköszöntem a segítségét, ő pedig Galava felé vette az irányt. A foglyul ejtett urchin-okat nem bántottam, búcsút intve a mocsárnak a föld alá indultam. Lent ogrék tanyáztak, minden mennyiségben, de találkoztam az általam még nem ismert fekete farkassal is, ráadásul egyszerre néggyel. Érdekes felszereléseket találtam, végül dél-kelet felé találtam kijáratot. Gyorsan átugrottam a csapdát, majd a második teremben először betörtem a keleti fal északi részét, kivettem a ládából a titánium pajzsot és a gyorsítás varázzsal megáldott csizmapárt. Az ogre lord megölése után felvettem az ezüst kulcsot és kikulcsoltam az ajtót. Bejutottam egy barlangba, ahol rögvest nyugat felé fordultam, majd lemásztam a lukba: dobócsillagokkal mindenkit ártalmatlanná tettem, majd a kapcsolót is azzal hoztam működésbe. Sikerült megtalálnom az ogrék rejtett kincseit! - 1000 tapasztalati pont. A terem déli felén titkos falat tudtam áttörni, így újabb titkos helyet fedeztem fel. Elmentem egészen a járat keleti feléig, itt hasadékot véltem felfedezni a falban, rácsaptam, mire az beomlott, üzembe helyeztem a liftet, felmentem és titkos helyre akadtam. Visszatérve észak felé mentem tova: ládának álcázott mimic-be futottam, melyet rutinosan intéztem el. Majd újabbak következtek, immár egy szinttel lejjebb. Elérkeztem a leomló padlózatú terembe, óvatosan mozogva és az ugrásokat tökéletesen kivitelezve sikerült a túloldalra evickélnem, ahol a teleportot használva jutottam el a következő szintre. Most olyan terem következett, ahol a cellákat a lépőkövek nyitották meg, ezért nagyon kellett figyelnem arra, hogy mit csinálok, ha nem akartam elérni azt, hogy egyszerre három mimic és két skorpió kergessen az őrületbe. Itt végezve megnyomtam a kapcsolót, ekkor 2500 tapasztalati ponttal gazdagodtam, majd felálltam a liftre. Még feljebb mentem, majd két ál-láda elintézése után dél-keleti járatban találkoztam Motoc-kal, akinél dobócsillagokat vásároltam. Tüskékkel teletűzdelt terem végén fekete farkasok hada várt: majd ogre lord két őrszemmel, eztán pedig végre kiértem a szabad ég alá, ahol mindent hó fedett. Nem kellett sokáig mennem, megtaláltam Cain-t, aki a hóban feküdt, szerencsétlent éppen fekete farkasok támadták meg. Segítettem rajta és fel is gyógyítottam, amiért ő annyira hálás lett, hogy elkísér a Halottak Birodalmának bejáratáig - 2500 tapasztalati pontot ért megmentése. További utunk során minden barlangjáratba benéztünk, majd egy lankásabb, dél-nyugati irányú szorosba érve három nekromata állta utunk: ráadásul megpróbálták varázsfal segítségével leszakítani tőlem Cain-t. Kísérletük nem sikerült, viszont igencsak erősek voltak, hiszen csak később vettem észre, hogy élőhalott mágus is segíti őket. Igen kemény csatában sikerült győzedelmeskednünk. Innen már nem messze lehetett az ő birodalmuk. Végre, észak-keleti beugró mélyén megtaláltam a Jandor által már említett utolsó árust, az utazó Loproc-ot. Mindent megvettem tőle, amitől Hecubah elleni harcomban a győzelmet reméltem: pénz már többet nekem úgysem számított. Legérdekesebb egyedi fegyver a „chackrum”, a bumeráng és az eldobható körfűrész mintájára készült játékszer volt. Mindent megjavíttattam, búcsút intettem tőle és útnak indultam. Már csak néhány csontvázlovag, szellem és fekete farkas próbált megállítani. Végre eljutottam hát a Halottak Birodalmának bejáratáig! Reszkess, Hecubah!

Jandor jótanácsait összeszorult szívvel hallgattam végig: Hecubah erejének kulcsa nem más, mint a Földön tőlem ellopott kristálygömb, ami miatt én is Noxra jutottam. Ebből a Gömbből jönnek a lelkek, melyek a halott testekbe beköltöznek. Csak akkor lehet a halottak lelkeit újra birtokolni, ha a Gömböt ráillesztjük a Szörnyre: végső célom tehát e mágikus tárgy megszerzése.

Belépve, az első folyosón rögtön csapdák sora fogadott, nyilazós impek társaságában. Óvatlanul rohamoztam egyikőjüket, így pillanatok múlva máris az alagsorban találtam magam: lent csontvázlovagok és zombik törtek rám, de taktikusan a karók mögé helyezkedve csak azokkal kellett végeznem, melyek túlélték a tortúrát. A járat déli sarkában kiváló kétkezes tűzkardot találtam, majd lifttel visszatértem az eredeti folyosóra. Észak felé haladva elérkeztem egy terembe, melynek kijáratát kövek zárták le: először keleten kerestem meg a kapcsolót, majd nyugaton is meghúztam a párját, így megnyílt előttem az út. Villámgyorsan a mozgásnak indult kövek után futottam, lecsaptam közben ellenfeleimet, majd a köveket megelőzve érkeztem a titkos helyre. Újabb nagy teremben találtam magam, kétoldalt két kapcsolóval, melyeket meghúztam. Hosszú, csapdákkal teletűzdelt folyosó várt két zárt ajtóval, ahol kelet felé vettem az irányt. Néhány teleportkapun át kellett haladnom, amíg elértem az arany kulcsot rejtő ládát, majd dolgomat végezve visszatértem, kinyitottam az ajtót és a helyére toltam az oszlopot. Nyugatra szaladva lementem a lépcsőn, felnyitottam a kriptát, ahonnan denevér röppent elő, azonban mihelyst lecsaptam, az átváltozott vámpírrá és hatalmas bárdot lóbálva próbált meg végezni velem. Bénítással megáldott dobócsillagokkal megállítottam, majd halála után felszedtem a rubin kulcsot. A terem kinyitása és az oszlop helyreállítása után következő teremben egyetlen kapcsolót találtam középen: meghúzása után népes sereg özönlötte el azt, élőhalott mágussal az élen. Győzelmem a dobócsillagokkal könnyedén kivitelezhető volt. Igen nagyszámú élőhalott-sereget kaptam, akik elölről-hátulról támadtak: sajnos kardom pengéje kettétört egyikőjük kemény koponyáján, ezért hátizsákomba nyúlva gyorsan újat rántottam elő. Keletre betértem a hangulatosan, koporsókkal kikövezett terembe, ártalmatlanná tettem a vámpírt, majd lenéztem az alagsorba; hihetetlen mennyiségű zombi ténfergett itt, de sajnos csak kevés használható felszerelés akadt (néhány dobócsillag). Visszatérve végre ráálltam a lépőkőre, bementem a megnyílt járaton, majd megint lépőkő-járat, végül ismét ráállás-bemenetel következett. Végre elérkeztem egy főterembe, itt varázsfal mögött vasgólem állt. Dobócsillagokkal könnyedén végeztem a lomha óriással. A középső kőkoporsóból kiszedtem a benne rejtőző tárgyat, majd a folyosón a zárt ajtó előtt keletnek fordultam. A kapcsolót megnyomva rejtett fal veszett köddé, labirintus-szerű terepen bolyongva kellett megtalálnom a zafír kulcsot, miközben újabb vasgólemet kellett hatástalanítanom. Visszatértem a zárt ajtókhoz, majd nyugatra fordultam: itt újabb labirintus, rubin kulcs, ráadásként pedig még egy vasgólem keresztezte utam. A következő teremben fő szempont az óvatosság volt: nem léphettem bárhová, hiszen a pattogó felületek egyenesen a tüskékbe löktek volna, inkább ugráltam hát, majd végül a kapcsolót meghúzva egy szinttel lejjebb ereszkedtem. Először az észak-keleti manna-oszlop mellett vettem észre a rossz minőségű falat, amin át bejutottam egy barlangrészbe, ahol végül élőhalott varázstudóval küzdöttem meg a mágikus vértért. Ezután dél felé teleportkaput találtam, majd ismét varázslatokkal próbálkozott egy másik mágus, de szintén mérsékelt sikerrel. A következő folyosórészleten vámpír tűnt fel, de őt agyondobáltam. A mágikus sugarakhoz érve délnek vettem az irányt, bementem a kétszárnyú ajtón, majd legyőztem a nekromatát. A felső szinten elsőként a nyugat felé néző ajtón léptem be, hátul jól irányzott dobással üzembe helyeztem a kapcsolót, majd visszafutottam előre, ahol az immár nyitott ajtót használtam. Miután a lich kék bálvány kulcsát felvettem, nem felejtettem el a terem közepén lévő, bújtatott kapcsoló meghúzásáról, mely az északon üzemelő védősugarat hivatott üzemen kívül helyezni. A pásztázó energianyalábokat ügyesen kerülgetve a chackrum segítségével kiirtottam a két vasgólemet, majd a kapcsoló aktiválása után távoztam. Ismét varázstudóval kellett szembeszállnom, majd küldetésem egy igen veszélyes részéhez érkeztem el: egyszerre csak egy ellenféllel volt szabad küzdenem, mert a többiek elleni harc számomra végzetes lehetett volna. Összesen négyen voltak a terem különböző réseiben megbújva. A teleport vasgólemmel hozott szorosabb kapcsolatba, de jutalmam nem maradt el: enyém lett a lich vörös bálvány kulcsa. Visszarohantam a foglalatokig, a helyükre illesztettem a fejeket és a végre szabaddá vált úton megindultam előre. A teremben lévő két mágust a chackrum könnyedén végezte ki, a két kapcsolót megfelelő állásba billentve haladtam hát tova. A sugárnyalábok között átfutni egyszerű volt, ami nem volt elmondható a következő teremről: amint az ülő szobor lábaihoz léptem, két élőhalott mágus jelent meg, majd ahogy velük végeztem, még kettő lépett elő. Sikeres hajszám után végre lejjebb lifteztem egy szinttel. Itt igen súlyos sebeket ejtő varázspálcával hadonászott egy mágus, de végül őt is sikerült leszerelnem. Az utolsó teremben őrsugarak keringtek, melyeket fokozatosan ki kellett kapcsolnom, majd a megjelenő kétszer egy-egy mágus és vasgólem őrséget kellett elintéznem. Belépve a barlang mélyedésébe megpillantottam a Gömböt, gyorsan ráillesztettem a Csatabárdra, de megjelent Hecubah és minden seregét a nyakamba ömlesztette. Szerencsémre a Feledés Pálcája képes volt minden ellenfelem lelkét kiszipolyozni, így egyedül maradtam állva a tetemekkel borított csatamező közepén. Beléptem az utolsó ajtón.

Utána kell mennem! El kell kapnom a lelkét, hogy azt örökre magába zárja a Gömb. Az Alvilágba teleportált, de oda is követnem kell, hogy a Valor mezején hősi halált halt harcosok lelkét megnyugtassam, hogy Nox lakosainak elhozzam a békét, hogy visszatérhessek a Földre.

Lehet, hogy illetlenség ezt mondanom, de felettébb könnyű volt megverni a nekromata úrhölgyet. Először a Pálca segítségével végeztem megidézett kreatúráival, majd minden alkalommal, amikor eltűnt szemem elöl stratégiailag előnyös helyzetet vettem fel. Aztán, amikor újra megláttam, beleeresztettem a Pálca mágikus erejét. Három alkalommal engedtem rá minden energiáját, negyedszerre már nem bírta tovább Hecubah, úgy dőlt el, mint egy sószsák. Sikerült hát!

- Horrendous várkastélyába menet minden páncélzatunkat adjuk el, mielőtt találkoznánk vele és Tűzlovagjaival, ugyanis nekik már nem lesz rá szükségük

- ne higgyük soha azt, hogy sok pénzünk van: tartogassuk azt a legutolsó árusig, Loproc-ig, akinek a Halottak Birodalma előtt kecsegtető árui lesznek!

- mindig és mindenhol sokat mozogjunk, majd futás közben mondjunk el egy csatakiáltást, aztán őrült rohammal támadjunk

Nox varázslatos világa számos csodát és szépséget rejt. Ez a föld rögös történelmi hátteret hordoz magával: hosszú évtizedekkel ezelőtt a déli területeken élő embereket teljesen elnyomták az északról érkező, hatalomittas, mindenkit leigázni kívánó nekromaták. Az elnyomók értettek a halottak újjáélesztéséhez, és az így feltámasztott lelkek felett képesek voltak teljes befolyást gyakorolni. Uralmukat és halhatatlanságukat egészen addig nem fenyegette veszély, amíg megfelelő mennyiségű „ember-anyag” állt rendelkezésükre. Az emberek generációkon keresztül a teljes megsemmisítéstől való félelemben, rettegve éltek, miközben a nekrom